The Ring: Terror’s Realm



A 2002-es A Kör nagy sikert aratott világszerte, noha nem amerikai találmány volt ez sem, az eredeti japán verzió (Ringu) már évekkel korábban borzolta a mozinézők kedélyeit. A történet szerint létezik egy elátkozott VHS felvétel, amit ha valaki végignéz, akkor hét nap múlva meghal, erről pedig a felvételen látható lány szelleme, Samara, telefonhívás formájában értesíti az illetőt. Ez idő tájt ha valaki megnyitotta a csapot, abból is az fojt, hogy mennyire félelmetes filmről van szó, az ominózus hívás pedig természetesen kiváló táptalajt biztosított némi telefonbetyárkodásra az egymást szívató 18-as karika alatti közönségnek, és legalább ilyen népszerű volt a felvételt tartalmazó VHS kópiák odaajándékozása a gyanútlanabb ismerősöknek. Őszintén szólva én pár kategóriával nagyobbnak érzékeltem a filmet körülölelő hisztériát, mint magát a filmet, de ez már legyen az én bajom. Ugyanakkor a nagy felhajtás ellenére meglehetősen kevesen tudnak csak róla, hogy A Körnek létezik ám egy konzolra megjelent vadhajtása, a The Ring: Terror’s Realm, egyenesen japánból. Igazából ezért senkit se lehet hibáztatni, hiszen pár órányi játék után is hamarabb ébred fel az emberben a puszta címadással való visszaélés gyanúja, mintsem hogy bármi párhuzamot vonjon a két produkció közt. Nem ez lenne az első alternatív cselekményű, új szereplőkkel, és más helyszínen játszódó mellékszál, amivel egy aktívabb néző/olvasó/gémer, szembetalálja magát, viszont a Terror’s Realm esetében már a lemez behelyezése előtt található némi furcsaság. A borítón koponyává rajzolódó női arcot láthatunk, amit egy szép aranyszínű, gravírozott gyűrű ölel körbe, hasonló mint a “drágaszág” a Gyűrűk Urából. Ez azért érdekes, mert a “Ring” ebben a környezetben kört jelent, nem gyűrűt. (az okokért tessék megnézni a filmet) A japán borítón ráadásul már két ilyen gyűrű van, noha magában a játékban egy darab sincs.

Ez történik, ha hozzáérünk ehhez a játékhoz…

Persze ha visszagondolunk, régebben is megesett, hogy a rajzoló elképzelése merőben eltért attól, mint amiről valójában szólt az adott mű, (lásd régi magyar Star Wars plakátok) de bár ez lenne a Terror’s Realm legnagyobb baja. A történet főszereplője egy fiatal nő, Meg Rainman épp megbeszél egy találkozót kedvesével, Roberttel, azonban a telefonhívás után a férfival történik valami… Mire Meg odaér, már mindent elleptek a rendőrök, a mentősök pedig egy hullát hoznak ki a házból. Mikor megpillantja az egykori Robert csúnyán elváltozott testét, a sokktól elájul. Szörnyű.. mármint az intró. Ne feledjük, 2000-ben járunk, ehhez képest rengeteg PlayStation játék videója oda-vissza veri a látottakat, és most nem feltétlenül a nagy költségvetésű alkotásokra kell gondolni. Üveges tekintetű arcok, borzalmas mimika, nevetséges mozgás.. illet volna azért ettől jobbat összehozni, pláne ha a fejlesztő Asmik Ace nem csak játékokkal, hanem animációk és filmek készítésével is foglalkozik. Na vissza a sztorihoz! Pár nappal később, miután Meg kiheverte a sokkot, úgy dönt hogy munkába áll, mégpedig Robert munkahelyén, a CDC-nél, (Betegségirányítási és Megelőző Központ) hátha itt szedett össze valami csúnya kórt, ami aztán végzett vele. Egy közös ismerősük, Jack intézte el, hogy elhunyt barátja helyébe léphessen. A kis magánnyomozás azonban hamarosan nem várt kellemetlenségekkel jár, és Megnek már nem csak az igazság kiderítéséért, hanem az életben maradásért kell harcolnia.


Röviddel a megérkezésünk után megkapjuk az irodánkat, találkozunk néhány dolgozóval, többek között a morcos biztonsági őrrel, Lukinoval, ő a későbbiekben többször megkeseríti majd az életünket. A kötelező körök lefutása után meg kell jelennünk a nagyfőnöknél, aki nagyon örül a jelenlétünknek, (érthető, elvégre minden vezérigazgató álma, hogy valaki a vállalatánál kutakodjon) és úgy mellékesen megjegyzi, egy sajnálatos baki miatt az egész kócerájt karantén alá helyezték. Pánikra semmi ok, csak a szokásos, talán elszabadult valami vírus, ezért az előírt szabályzatnak megfelelően pár napig biztosan az épületben kell maradnunk. Ráadásképp mivel még újak vagyunk, a mozgásterünk korlátozva van, nem mehetünk be akárhova. Nem túl biztató jelek, de hamarosan lesz ez rosszabb is. Visszatérve az irodába Meg belekukkant Robert laptopjába, ám az rögtön elindítja a [RING] nevű programot, majd eszméletét veszti. Nem sokkal később egy kabinban ébred – ruhája lecserélődött egy spécibb szerkóra, és még fegyvert is kapott. A világ amibe csöppent, teljesen kifordult mása az általa ismertnek. Helyenként azért hasonlóságokat vél felfedezni az irodaépülettel amiben nemrég még ott volt, mégis annyira idegen, sötét az egész. Egyszer csak légiriadó szirénáját hallja, elkezd recsegni a rádiója, majd észrevesz egy közeledő piramisfejű alakot.. ja nem, bocsánat, az egy másik játék. Nincs sziréna meg rádió, ahogy piramisfej se, a többi igaz!


A kamera hol fix, hol követ minket, ennél fogva időnként tisztességesen bele lehet gabalyodni a kezelésbe, arról nem beszélve, hogy simán elfuthatunk egy ajtó mellett anélkül, hogy észrevennénk. A felvehető tárgyak menedzselése, a célzás-lövés egy az egyben a Resident Evil-t idézi, csak itt sokkal használhatatlanabb. (nem vicc, az legelső rész nem volt ilyen nehézkes) A hirtelen eltorzuló világ, és a szereplőre akasztott elemlámpa ötlete pedig egy másik meghatározó horrorból, a Silent Hillből lehet ismerős. Ez a alternatív valóság lenne a [RING] nevű játék, ami bizonyos esetekben magába szippantja Meg tudatát, és addig nem tud felébredni, amíg nem teljesítünk bizonyos feladatokat ebben az árnyékvilágban, ha pedig meghalunk, akkor a valóságban is. Aki ismeri a filmeket, valószínűleg már kaparja magát a kíváncsiságtól hogy ez a fantasztikus történet miként kívánja kiegészíteni az eredeti sztorit – nos, sehogy. A címén kívül még egy kapcsolatot véltem felfedezni, nevezetesen Sadakót, (japánban Sadako, nálunk Samara) aki a program első indítása után kötelező jelleggel közli Meggel a hét napos lejárati időt, ezúttal digitális formában. (hiába, halad a korral) És ennyi. Komolyan érdekelne hogy a készítők vajon tudtak-e róla milyen jogokat kaptak, vagy csak épp volt náluk raktáron egy elfekvő, még cím nélküli fejlesztés? Persze függetlenül attól, hogy az említett játékok összemixeléséből jött létre, még lehetett volna jó. De nem lett az, mivel katasztrofálisan vontatott a játékmenet! Amíg az újdonsült munkahelyünkön inkább a Robert halála körülményeinek kiderítése a cél, addig az árnyékvilágban már harcolnunk is kell. A pisztoly mellé alapból egy kést kapunk, ami meglepően jól használható közeli ellenfelek ellen, a komolyabb fegyverek pedig később válnak elérhetővé. A ránk támadó kreatúrák, mint mutáns gorillák, gyík és farkasember szerűségek egyike sem igazán félelmetes, amire rádob még egy lapáttal a sutácska mozgáskultúrájuk is. (bár szó se róla, mikor csak úgy a nyakamba hullott az egyik a plafonról, kicsit meglepődtem)


Szinkronhangokkal csupán a CGI videók alatt találkozhatunk, az összes többi párbeszéd felirat formájában történik, és emiatt csak hálásak lehetünk, mert elég zsibbasztóak. Nem sok szereplővel futunk össze a játék során, ha mégis, akkor biztos hogy pont a legrosszabbkor találnak meg, és minimum egy percig egyiktől sem tudunk szabadulni. Valahogy így fest a túlzásba vitt udvariaskodás:

Jól érzed magad?
-Igen, bár az előbb kicsit megszédültem.
Hívjuk az orvost?
-Nem, jól vagyok.
Biztos?
-Igen.
Leszeretnél esetleg egy kicsit pihenni?
-Nem, már kutyabajom. Tényleg.
De komolyan?
-Persze ne aggódj miattam.
Hát jó, te tudod. Ha mégis rosszul éreznéd magad, tudod merre van a doki.
-Igen tudom, köszi. (csak hagyjál már könyörgöm)

Minden bennrekedt dolgozóval legalább egyszer le kell lezongorázni egy hasonló kaliberű beszélgetést, szerencsére kevesen vannak. Ha valami rosszat teszünk, például bemennénk egy olyan helységbe, ahová nem lenne szabad, akkor először a semmiből felbukkanó biztonsági őrnek, Lukinónak kell magyarázkodnunk, majd az engedetlenségünktől felháborodott nagyfőnöknél lehet jelentkezni sűrű bocsánatkérések közepette. És még mennyi mindenről nem esett szó…


Az épület rettentően egyhangú, minden szinte ugyanolyan, alig vannak berendezve. Ezen túlmenően nagyon könnyen el lehet tévedni, mert a térkép nem írja, hogy melyik szoba micsoda, így csak az emlékezetünkre hagyatkozhatunk – érdemes, mert kb. 10 másodpercig tart az ajtón belépős töltőképernyő. A legtöbb szereplő külsejét baltával faragták ki, Megnek valamiért folyamatosan Jack Nicholson Jokerét idéző mosoly ül az arcán. Oké, régi játék, de ennyire azért nem – a Code: Veronicával közel egyidős. Főhősnőnk testtartása és mozgása khmmm “érdekes”, sebessége alapjáraton egy csigáéval vetekszik, tud persze szaladni, kocogósebességgel. A hangok gyengék, a zenék fele vagy elmegy, vagy kifejezetten idegesítő – az első emelet zenéjével (most nem a 80-as évek együttesére gondoltam, bár ettől az állítás még igaz) vallatni lehetne. Méltattam pár kedves szóval az irányítást, a gombkiosztással viszont nincs gond. A menü a játékhoz hasonlóan nagyon kényelmes tempójú, itt választhatunk fegyvert, illetve tölthetjük újra, (más esetben csak akkor, ha kifogy a tár) gyógyíthatjuk magunkat, elemet cserélhetünk a lámpában, és innen érhető el a térkép, ami még külön betöltést igényel. Apropó, óra vagy naptár például nincs, pedig akinek belengeti a halált egy démoni nőszemély, az csak szeretne tisztában lenni vele, mennyi ideje van még hátra.. (na meg hogy mikor ér véget ez nagyszerű játék) Itt viszont egyáltalán nincs időérzékünk, csak találgatni lehet hogy egy újabb utazás tükörországba egy újabb nap elteltét jelzi.

Az biztos

A legnagyobb probléma a következetesség teljes hiánya. Van itt szó átokról, halálos vírusról, összeesküvésről, az egész egy normális történetté összeállni képtelen katyvasz, mintha a készítők nem jutottak volna sohase dűlőre azzal kapcsolatban, hogy miről is akarjon szólni ez az egész. Hasonló butaságok érhetőek tettek játék közben. A [RING]-en belül átnéztem az összes elérhető szobát, összegyűjtöttem mindent. Következő alkalommal, mikor a magával ragadott, az egyik zárt ajtónál Meg közli, hogy egy nagyobb fegyverrel szét lehetne lőni a zárat. Vakargattam is a fejem, hiszen nem kaptam időközben plusz kulcsot vagy kártyát, így jobb híján elkezdtem ismét átpásztázni a helységeket, ami a töltőképernyők miatt nem egy gyors folyamat, de láss csodát az egyikben -ahol már korábban jártam- már ott forgott egy szekrény tetején a sörétes puska 3D modellje. Na ezt nevezem én igazi szemétségnek, amikor bejárt helyszínekre utólag pakolgatja ki egy játék a továbbjutáshoz szükséges tárgyakat, bármilyen épkézláb indok nélkül. Se füle se farka történet, gyatra képi megvalósítás, helyenként embert próbáló zenék, unalmas, vontatott előrehaladás, nehézkes célzás.. és nem utolsó sorban köze köze sincs ahhoz, mint ami a dobozon van – akárhogy nézem, a Terror’s Realm teljesen megérdemelten tűnt el a süllyesztőben.