Story mode: Internetes adásvételek



Több mint tíz éve annak, hogy adok-veszek az interneten, elsősorban videojátékokat. Igyekszem normálisan hozzáállni mindenkihez, legyen az eladó, vagy vevő, de alapvetően az “amilyen stílust kapok, olyat adok” elvet követem. (és ez nyilván nem feltétlenül tetszhet mindenkinek 😀 ) Megfordultam többek között a Vaterán, a Teszveszen, a Zsibvásáron, a Hardveraprón, a Jófogáson, illetve különböző gamer oldalak adásvételes fórumain belül, ennyi idő alatt pedig óhatatlan, hogy az ember ne fusson bele néhány fura szerzetbe – egy rögtönzött Twitter-szavazás eredményeképp pedig most róluk lesz szó.

Annyit mindenképp szeretnék leszögezni, hogy ezzel a bejegyzéssel nem áll szándékomban senkit se elriasztani az említett oldalaktól, nekem összességében 1500 fölött jár a lebonyolított adásvételek száma, és az esetek 95%-ában teljesen simán és gördülékenyen zajlanak a dolgok, nagyon sok rendes, jóravaló embert volt szerencsém megismerni!

A Cserélők

Sok eladót érdekelnek a csereajánlatok, rendre bombázzák is őket az érdeklődők “jobbnál jobb” csereajánlatokkal. Velük szemben én sose hajlottam a dologra, és erre nem csak burkoltan szoktam célozni a hirdetés szövegében, hanem kimondottan ki is szoktam emelni, hogy csere nem érdekel semmire, eladni szeretném. Természetesen ennek ellenére az első érdeklődők általában csereajánlatokkal rukkolnak elő, (se köszönés, se semmi, csak simán “csere erre-arra 1:1-be??”) amire hol csak annyit válaszolok, hogy kösz, de nem, vagy ha bal lábbal keltem, akkor megkérdezem, hogy a hirdetés szövegét amúgy elolvasták-e- válasz mindenesetre csak a legritkább esetben szokott érkezni.

A cserélgetni vágyóknak akad egy notóriusabb változata, akik néha az említett első érdeklődők közül kerülnek ki – a választ már megkapta a kérdésére, de nem nyugszik bele, és csak próbálkozik. “Jó, akkor adok még mellé ezt meg azt” – tök jó, de még mindig nem kell. Az se példa nélküli, mikor az illető 100%-ig meg volt róla bizonyosodva, hogy a cserére kínált holmijai érdekelni fognak, és konkrétan már ott tartott a dolog, hogy az általam hirdetett termék nem ér annyit, más szóval én itt már annyira jól járok, hogy akár a postaköltséget is magamra vállalhatnám. Az újbóli visszautasítást, vagy ha megkérdezem hogyha ennyire sokat ér, miért nem adja el másnak, és veszi meg abból a pénzből, olykor sértődött duzzogás követi.


Előfordult, hogy egy unalmasabb pillanatomban azt írtam a termékleírásba, csere csak készpénzre érdekel, semmi másra. Erre bejelentkezett egy illető, hogy cserébe bocsájtaná a pénzeit, nézzem meg a hirdetéseit. Első blikkre trollkodásnak véltem, de aztán kiderült hogy numizmatikás, és tényleg volt neki egy raklap pengő, régi forint, és egyéb más papírpénze, a hirdetésemet pedig valóban úgy értelmezte, hogy engem érdekelne cserébe az ilyesmi – egyébként normálisan fogadta, mikor leírtam hogy én forgalomban lévő fizetőeszközre gondoltam. Ezután maradtam inkább a “jól bevált” szövegnél.

Egy olyan -utólag inkább megmosolyogtató- extrém eset volt, ahol konkrétan azt éreztem hogy ez az illető megzakkan, ha nem fogja tudni elcserélni a portékáját az általa kinézett termékekre, ő volt a -Dongó Ember-. Ez a név onnan ragadt rá, hogy teljesen véletlen időközként felbukkant, és mindig egy nyamvadt dongó kipufogót (dongó: motoros kerékpár) akart elsózni, jellemzően műszaki cikkekre. Jelzem, nem csak engem talált be, sok eladót boldogított abban az időszakban, amit egy idő után a vatera is megelégelhetett (vagy valamelyik eladó) és kirakták. Ő viszont nem adta fel, új felhasználónévvel visszatért, és ismét bedobta mindenkinél az addigra szinte szállóigévé vált kérdést: Csere érdekel dongó kipufogóra? Bármilyen hihetetlen, de kitartását végül siker koronázta, azóta pedig visszavonultan él, nem is sejtve, hogy időközben mekkora rajongótáborra tett szert.

Az Alkudozók

Személy szerint őket kedvelem a legkevésbé. Egyrészt, mert mindennek utánajárok, mi mennyiért adható el, esetleg még kicsit alá is megyek az átlag áraknak, ha még belefér, tehát egyáltalán nem szoktam irreális árakon hirdetni, másrészt én se szoktam alkudozni, ha nekem valami nem ér annyit, nézelődök tovább, hátha lesz olyan áron, amennyiért engem is érdekel. Az esetleges csereajánlatok kivédése érdekében ugyanúgy ki szoktam emelni, hogy az ár fix, nem irányár, nem alku tárgya. Forgatókönyv szerint, a Cserélgetőkkel szinte egyidejűleg bukkannak fel, többnyire a köszönést mellőzik, és csak annyit kérdeznek: 3000? (mikor mennyit, a lényeg hogy ezresekkel olcsóbb összeg legyen) Általában igyekszem ignorálni őket, de akadnak olyan ajánlatok, amiket nem lehet szó nélkül hagyni.

Nekik is akad egy fokkal kellemetlenebb változatuk, ők vélhetően anno a kőbányai piacon edződtek, és most az ott szerzett tudást igyekeznek az online piactereken is kamatoztatni. Jóval kitartóbban, már szinte agresszíven kiállnak az általuk megálmodott ár mellett, (“ez ennyit ér” “hát te tudod, de ennyiért a kutyának sem fog kelleni” “el vagy kicsit tévedve az árakkal”) rendre bedobják a klasszikus “fele ennyiért láttam itt meg ott” szöveget, arról sosem szól a fáma, miért nem vette meg ott, annyiért. Mindenesetre számomra tökéletes elégtétel, mikor a nagy alkudozások közepette jön egy vevő, és kérdés nélkül megveszi a hirdetett áron.


A legrosszabb, mikor a kitartás mellé még okoskodás is társul. Itt úgyszintén előkerülnek a fentebb idézet mondatok. Két napja fent van a hirdetés, és még nem vitték el? Számukra egyértelmű, hogy ezt már nem is fogják, és ezt igyekeznek minél sűrűbben az ember orra alá dörgölni. (persze inkább csak azért, nehogy időközben elvigyék előlük) Tiszta pszichológiai hadviselés, bár nálam hamarabb érik el a tiltólistára kerülést, mintsem hogy rábólintsak az ajánlatukra. Az egyik ilyen tag mindent bevetett; először jött az, hogy nagyon drágán árulom, sok helyen látta már fele ennyiért is. Kértem, linkelje be ezeket a helyeket, mert hiába barátom a Google, mindenhol csak drágábban látom. “Ja, most ezt így fejből nem tudnám megmondani hol láttam, de biztos olcsóbb volt.” Aha. Eltelik egy nap – “Látom még mindig nem tudtad eladni, ha gondolod az ajánlatom továbbra is él…” Újabb nap – “Nagyon nem viszik, nem gondoltad meg magad? 3k + pk ez az ajánlatom!” Erre másnap reggel megvette a játékot egy másik felhasználó, érte jött, délután még az értékelést is leadta, csak ez valamiért elkerülte emberünk figyelmét, és este ismét írt – “Látom nehezen állsz kötélnek, szóval legyen akkor 3500, de a postát te fizeted, ez az utolsó ajánlatom, ennél jobbat nem kapsz.” (mondjuk nem értem hogy az egyel korábbi ajánlatához képest ez számomra miért lett volna vonzóbb, mikor a végösszeg ugyanannyi, de hát fuck logic.) Ekkor visszakérdeztem, az feltűnt-e hogy a játékot közben megvették az hirdetett áron minden variálás nélkül? A válasz legalább annyira volt meglepő, mint rövid: “köcsög!!!!” 😀

A Viszonteladók

A Viszonteladók rendelkeznek ugyanazon negatív tulajdonságokkal, mint az Alkudozók, azzal a nyilvánvaló különbséggel, hogy a játékot nem maguknak akarják olcsón megszerezni, hanem csak az lebeg a szemük előtt, (ha lehetne, még az ingyenes holmikat is féláron vinnék) hogy ők minél többért tudják majd továbbadni, akár ugyanazon az oldalon. Ennél fogva közömbös arccal tesznek arcpirítóan alacsony ajánlatokat egy, vagy akár több játékra, cserébe a nemleges választ követően nem igazán szoktak tovább erőlködni. Rájuk egyébként még jellemző, hogy éjjel-nappal pásztázzák a különböző hirdetős oldalakat, fórumokat, alapból jó ajánlatokra, vagy infókra vadászva – ha valaki megemlíti a fórumtársaknak, hogy XY játék le vagy épp el van árazva valamelyik nagyobb bevásárlóközpontban, ők azok, akik azonnal már tépnek is a helyszínre, felvásárolják ami megmaradt, hogy aztán rá egy órára már plusz ezresekkel megtoldva árulja tovább, akit meg esetleg ténylegesen érdekelt volna a játék, már csak az üres polcokkal lesz kénytelen farkasszemet nézni… Volt egy ritkábbnak számító NTSC játékom, amit megunva 4000 forintért kínáltam eladásra – No, itt egy Viszonteladó volt az első jelentkező, aki meg is tette a maga instant kétezer forintos ajánlatát. Írtam neki, hogy ez azért az Ebayről minimum 6000 forintos mutatvány lenne, plusz a posta. Azt válaszolta, tisztában van vele, de az egyik törzsvásárlója ezt a játékot keresi, viszont maximum 4500 forintot szánna rá, így ő csak 500 forintot keresne rajta. Ó.

Talán két éve, mikor elérkezettnek láttam a váltást Ps4-re, fájó szívvel, (de jó lett volna a visszafele kompatibilitás, ejj) de elkezdtem felszámolni a Ps3 kollekciómat, külön a gépet (dobozos 320 Gb-os Slim, az egyik legjobb széria) és külön a játékokat, utóbbiakból volt kb. 65 darab, köztük olyan ritkaságokkal, mint az Ico & Shadow of the Colossus HD Collection, a Catherine, vagy a 3D Dot Game Heroes. Jött egy érdeklődő üzenet a géphez, hogy mi az eladás oka. Megválaszoltam, Ps4-re gyűjtök, de ehhez sajnos fel kell felszámolnom a Ps3-at, ennyi az oka. Jött a válasz, hogy ez nagyszerű, mert neki meg pont lenne egy eladó Ps4-e, és be tudná számítani a gépet, meg a játékokat “jó áron”.. na ekkor már csekkoltam a profilját, és nyilvánvalóvá vállt, hogy egy kőkemény Viszonteladóhoz van szerencsém, szóval már csak kíváncsiságból, de meghallgattam.


Szóval az üzlet a következőképp nézett volna ki – ő ad egy első szériás, lejárt garanciás 500 gigás gépet, ami saját elmondása szerint rendkívül keveset volt használva, mi több, fél éve be se volt kapcsolva, (bár ennek némiképp ellentmondott a képernyőfotó, mert aszerint a premier óta kb. minden megjelent játék megfordult a gépben 😀 ) én pedig cserébe adom a Ps3-at az összes játékkal, plusz még rá kellene fizetnem 45 ezer forintot. Sajnos vissza kellett utasítanom ezt a visszautasíthatatlan ajánlatot, és egy hónappal később ugyan, de mindent eltudtam adni, ráadásul úgy, hogy az árából újonnan megtudtam venni az éppen megjelenő következő szériás Ps4-et, (csak ez volt 115k) és mellé még olyan játékokat, mint a Killzone: Shadow Fall, Driveclub, Wolfenstein: The New Order és The Old Blood, Shadow Warrior…

-És akkor most néhány, sehova se sorolható eset-

Ha állod az utazási költséget…

Volt egy 500 Gb-os vinyóm, ami csak addig kellett, amíg meg nem érkezett az egy terrás változata, ergo csak tűzoltásra kellett, tényleg nagyon keveset volt használva. Mivel ismerősi kőrből épp senkinek se kellett, ment a vaterára, eredeti csomagolásával, majdnem egy évre szóló garancialevéllel, meg a biztonság kedvéért minden irányból körbefotózva, HDSentinelről képernyőfotó, (100/100) mindezt kemény 10.000 forintért, akkoriban még 18 körül mozgott egy ilyen újonnan. Ír egy fazon, hogy érdekelné, de jó lenne ha kipróbálnám egy másik programmal (leírta hogy mivel szeretné) mert a HDSentinel szart se ér. Hát jó, felmentem a hivatalos honlapra, leszedtem a próbaverziót, amitől indítás után azonnal lefagyott a gépem. Remek. Ezt még három különböző verzióval játszottam el, (miközben a gép, oprendszer megfelelt minden követelménynek) de mire eljutottam oda hogy ez rohadtul nem ér ennyi vesződséget, és hagyom a picsába az egészet, az utolsó jónak bizonyult, le tudtam rendben futtatni, és elküldeni a kért képernyőfotókat. “Oké, érdekelne, hol lehet átvenni?” Baszki, hát ott van a terméklapon, ott van a leírásban na szóval leírom neki, hogy helyileg hol. “Azt láttam eddig is, de nekem az eléggé messze van, jobb lenne a belvárosban.” Hát, shit happens, nekem meg pont nem jó, nem szoktam járni a belvárosba. Na erre sikerült kimaxolnia emberünknek a pofátlanságot: “Nagyon szívesen elmegyek érte, ha odaadod 8500-ért, nekem ugyanis 1500 forintba kerül az utazási költség. Ja, és ha már érte kell mennem, akkor egyúttal ki is próbálnám ott helyben.”

Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, aztán visszakérdeztem, hogy miért, fordított esetben ő fizette volna az én utazási költségemet? Elolvasta, de persze nem válaszolt – sebaj, az ilyen “vevőkért” nem kár, ment is később a tiltólistára. Azt mondjuk nem vágom hogy miként is szerette volna kipróbálni a merevlemezt, esetleg saját kezűleg akarta elindítani a teszt futtatását, vagy netalán Windows-t telepítettünk volna rá?

Találkozzunk félúton

Hirdettem egy dagi Ps2-t, és adtam hozzá néhány játékot is. Írt egy tag, hogy az autós nagyon érdekelné, nem tudnám megbontani a csomagot? Mivel normálisan érdeklődött, belementem, megegyeztünk kemény 500 forintban, (ritkábban előforduló játék volt, de tényleg nem képviselt nagy értéket) illetve hogy postai úton keresztül szeretné rendezni. Felraktam külön, le is ütötte, azonban cím nem szerepelt azt értesítőben. Ezt megírtam neki, mire elkezdődött a variálás, hogy nem lenne jobb személyesen? Nem is lakunk olyan távol egymástól, fél óra út neki, fél óra út nekem, (mondjuk nekem kicsit több lett volna, de mindegy) bármikor jó, reggel, délben, este, hétvégén, csak menjek már be odáig. Hát 500 forintért ha nem gond, inkább nem buszoznék oda-vissza majd’ másfél órát, postára viszont napi szinten járkáltam, útba is esett, illetve ez volt eredetileg megbeszélve, szóval én inkább ezt a vonalat erőltettem. Na, nehezen, de belement, hogy akkor legyen posta.. de mennyi a postaköltség? – 500 Ft.

Újfent kiakadás, hogy ne csináljam már, hát ugyanannyi a postaköltség, mint a játék? Egyszerűen nem éri meg! Ezen a ponton úgy voltam vele, hogy valóban nem éri meg, hagyjuk a francba, adjon egy semlegest, én meg visszateszem a játékot a Ps2 pakkhoz, a postaköltséggel nem tudok mit kezdeni, ugyanennyiért lehet feladni a tízezer forintos játékot is. Ekkor visszahátrált, és belement a postába, majd végre leírta a címét, és rögtön világossá vállt, hogy eddig miért tartotta vissza, és erőltette ész nélkül a személyes átvételt.. az általa megnevezett “köztes” helyszín ugyanis egy olyan buszmegálló volt, ahonnan ő a házukból akár papucsban is ki tudott volna csattogni, laza fél perc alatt. A későbbi értékelésben szerencsére nem felejtette el megemlíteni, hogy sajnos nem vagyok túl rugalmas.. 😀


Hasonlót játszottak be nemrég a Jófogáson – ott üzenetet kaptam telefonszámmal, hogy kéne két játék is, csak csörgessem meg, visszahív. Eleve nem vagyok a csörgetésnek a híve, szóval ebédidőben felhívtam, azzal mondjuk nem számoltam hogy laza negyed órát fogok eltelefonálni, (story mode arról, mennyire tetszett neki ez a két játék, csak sajnos kölcsönadta őket, aztán az egyik eltűnt, a másik meg játszhatatlanul karcos lett) ám annyi baj legyen. Abban maradtunk, hogy megfelel a hirdetésben szereplő átvételi helyszín, mi több, tök jó, mert régen azon a környéken lakott, illetve megemlítette hogy már az Örsön lakik, ott van mellette a buszpályaudvar, onnan meg jár erre vagy öt busz, szóval elég hamar ideérne. Oké, minden lefixálva, erre délután felhív, és kb. 10 másodperc alatt lerendez – “Szia, a két játékkal kapcsolatban csak annyi, hogy már nem aktuális.. hello!” Hát.. jó. Megesik.

Aztán két hétre rá ugyanez a jóember rám ír, hogy mégis érdekelné a két játék, viszont az átvétel helye nem lehetne valami olyan ami mindkettőnknek közel van, pl. Örs vezér tere? Tán kiment a fejéből a múltkori hívás, ahol már megemlítette hogy ott lakik? Ja, és ha jó, akkor hívjam már fel.. Válaszképp csak annyit írtam: “már nem aktuális”. Sajnos nem hogy nem vette a lapot, még bónusz hazudozásra is futotta – “Már nem?? 🙁 Pedig ajándéknak kellett volna! :((” 

A teleportáló

Sok-sok éves história még a vaterás adásvételek kezdetéről – egy szombati napon, késő délután-estefelé felraktam pár holmit az oldalra, majd nekiálltam filmet nézni. Fél óra telhetett el, csörög a telefon, ismeretlen szám, felveszem – “Hello. Hol tudnánk találkozni?” Ő.. Hello.. bocsi, de ki vagy? “Én vittem el a gépet” Aha, akkor várj egy kicsit, ránézek az e-mailjeimre, mert hirtelen nem tudom melyikről is lehet szó – oké, megvan. Hát személyesen Pest mellett, ahogy szerepel is a leírásban. “Nos az a helyzet, hogy én Szegeden lakok” – és akkor itt pár másodperces néma csönd következett. Oké.. és? “Arra gondoltam találkozhatnánk valahol, mondjuk Debrecenben” Ó, hát sorry, de felejtsd el, vagy itt, vagy posta. “Nos az a helyzet, hogy én nem bízom a postában.. bizalmatlan vagyok.. mi van ha megsérül, vagy eltűnik?” Ekkor megnyugtattam, hogy egyrészt alaposan csomagolok, másrészt a postaköltségben benne van a nyomon követés, meg az értékbiztosítás, szóval ha netalán el is tűnne, akkor kártalanítana mindkettőnket a posta. “Nos az a helyzet, hogy én katona vagyok..” – újabb több másodperces feszült csend következett, hogy ez miképp is kapcsolódik a témához, de annyi volt a lényege, hogy mivel sokat van kiküldetésen, ezért bizonytalan, mikor tudná átvenni.

Egyébként az, hogy ő katona, legalább ötször hangzott el a későbbiekben, és már inkább úgy tűnt, hogy ez nekem szól, tehát úgy próbáljam meg esetleg átverni, hogy.. ő katona. Az egész beszélgetést egyébként körbelengte valami rendkívüli bizalmatlanság – nem bízik a postában, a bankokban, az előreutalásban, a szomszédokban, a rokonokban..  Négyszer hívott még fel, összesen másfél órát beszéltünk, ez idő alatt több különböző variációt is felvázolt a csomagátvétel helyét és idejét illetően, mindig el kellett magyarázni, hogyan és miképp zajlik ez az egész, agyilag lassan kezdtem kiégni. Az utolsó hívás este 10 után ért véget, akkor épp abban maradtunk, hogy hétfőn majd utalja a pénzt – a biztonság kedvéért repülő üzemmódba állítottam a telefont, hátha az este folyamán még eszébe jutna valami. A filmnézés is jól elhúzódott, hajnali kettő körül hagytam abba, és kapcsoltam vissza a telefont normál üzemmódba. Őszintén szólva nem szeretek vasárnap reggel telefoncsörgésre ébredni. Pláne nem fél hétkor, mikor előtte sokáig fent kukorékoltam. De megtörtént.. ismét ez a jóember, el nem tudtam képzelni hogy mi lehet olyan sürgős, amint felvettem a telefont, közölte: “Szia! Itt vagyunk barátnőmmel a Budai várban, tudnánk itt találkozni?” Baszki, hirtelen azt se tudom én melyik dimenzióban vagyok, meg amúgy is, tegnap este tízkor még Szeged és posta, ma kora reggel már Buda, és személyes átvétel? Neeem… Jó, akkor érte jönne – oké.


Egy óra múlva ott volt, megmutattam a gépet, tartozékokat, minden tök jó, már csak a piszkos anyagiak vannak hátra, mire laza stílusban benyögi – “Na, akkor most beszélgessünk arról, hogy mennyi az alja…” bennem pedig pontosan ezen a ponton tört el valami, úgyhogy fogtam, és elkezdtem mindent visszacsomagolni a dobozba, közben mondtam a magamét, (az ára pont annyi, amennyiért megvetted, majd elviszi más, ennyiért bármikor elviszik, meg amúgy is, én ennyi után fizetek részesedést a vaterának, stb) amin olyan szinten ledöbbent, hogy hirtelen mégis megfelelő volt az eredeti ár, már csak annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy kiderült, nincs nála pénz! Én ekkor legbelül már nyüszítettem, de végül ezt egy közeli automata segítségével gyorsan orvosolta, és pont került a történet végére.

Mennyi kedvezmény jár?

A Ps2 gyűjteményem felszámolása vége felé maradt kb. két tucat játék, amit csak nem akartak elvinni fix áron, ezért “lesz ami lesz” alapon a következő feltöltésnél már licitálásban gondolkodtam, és 500 forintról indítottam útjára mindegyiket. Pár órára rá jelentkezett egy szemfüles felhasználó, (nem Viszonteladó!) hogy van tíz játék is ami érdekelné, az 5000 forint, de mivel többet venne, érdeklődne, hogy mekkora mennyiségi kedvezményt adok rá? Egyrészt az 500 Ft csak induló ár volt, (persze ha egy licit érkezik rá az aukció végéig, akkor annyiért vihette volna) ergo nem feltétlenül állt szándékomban aprópénzért elkótyavetyélni mindet, másrészt pedig -legnagyobb meglepetésemre- vérszemet kaptak az emberek, és nem volt játék, ami ne járt volna már az ár háromszorosánál, némelyik pedig még többért is kelt el, mint amikor még fix áron hirdettem. Megesik az ilyen. 😀

Később a Classic Xbox gépnél érdeklődött egy tag, hogy nagyon szeretné a konzolt, viszont jelenleg nincs rá pénze – megoldható lenne, hogy most kifizeti a felét (amolyan foglaló gyanánt) a másik felét pedig másfél hét múlva, fizetéskor? Mivel normálisnak tűnt, és az addigi értékelései sem árulkodtak másról, úgy voltam vele, legyen. Erre megköszönte, majd megkérdezte, hogy mivel két részletben viszi el, mennyi kedvezményt adok neki az árból? Őőő.. mintha megfordult volna a gondolatmenet, legalábbis tudomásom szerint részletfizetéskor nem kedvezményt szoktak adni, hanem még rá is raknak egy kis extra költséget, bár én nem kértem ilyet tőle. Neki így már nem felelet meg, szóval elvitte végül más a gépet…

Nem is oly rég egy Ps4 játékomhoz írtak, hogyha megveszi, mennyi kedvezményt tudnék rá adni? Visszakérdeztem, volt-e valaha közös üzletünk, és simán megerősítette a gyanúmat, hogy nem, soha. 😀

A hiba az ön készülékében van… vagy nemtom

Még a sárgakazis időkből fent maradt vagy harminc darab kazetta, amik bár nem értek különösebben sokat, kidobni kár lett volna, így aztán pár ezer forintért el is vitték az összeset. Két nappal később közölte a vevő, van egy kis gond, szerinte hibás mindegyik kazetta. Na most kínai konstrukció ide vagy oda, a sárgakazik pont hogy az elnyűhetetlenebb fajtába tartoznak, ráadásul egyszerre adta volna meg magát mindegyik? Megkérdeztem, ez miben is mutatkozik meg, azt válaszolta, hogy az egész csomagból kettő indul el, de az is krikszkrakszos képpel, a többinél pedig csak fekete képernyő jelenik meg, semmi más. Hát jó, úgy voltam vele hogy végső soron én nem teszteltem le a kazettákat, szóval már éppen készültem elkérni a számlaszámát, hogy visszautaljam a pénzt, mire érkezett egy újabb üzenet – “Mondjuk most kipróbáltam a saját kazikkal, és a tízből egyik se megy.. nemtom mi van”

Ezek után óvatosan körbejártam a kérdést, hogyha se a vásárolt, se a saját játékai nem működnek, akkor véletlenül nem fordulhat elő, hogy nem a laza negyven darab kazetta a hibás, hanem esetleg a gép? “Hát nemtom…” Abban maradtunk, hogy másnap átviszi a kazettákat az unokatestvéréhez, és kipróbálják az ő gépén. Eredmény: kivétel nélkül mindegyik hibátlanul, elsőre elindult. Konklúzió: “Akkor most a kazikkal van baj, és nem a gépemmel ugye??” Ofkorsz.

A vevőnek mindig igaza van!!!

Hogy szinte a kezdetektől fogva csak banki átutalás után vagyok hajlandó postázni, (illetve a vásárlásnál is ezt részesítem előnyben) annak jó oka van. A mai napig akadnak bizalmatlan emberek, akik az utánvétel mellett kardoskodnak, hiszen így biztosan nem tudják átverni őket, az eladónak meg semmibe se kerül így feladni. Nos, mindkettő tévhit. Részben azért, mert a postás csak azután adja át a csomagot, ha már kifizették. Nincsen előtte megnézem-átnézem-kibontom-kipróbálom aztán ha minden oké, fizetek. Ha a feladó egy csaló, simán küldhet egy darab téglát is bedobozolva az áhított konzol helyett, a postás nem fog tudni mit kezdeni a helyzettel, akkor se ha az orra előtt bontják ki a csomagot. Ugyanígy a feladó is károsulhat, ha egy szélhámos, vagy egy nemtörődöm vevőt fog ki. Én két alkalommal mentem bele az utánvételbe -a vevők kimondott kérésére- és mindkét alkalommal megjártam.

Az első alkalommal csak a feladási díjat buktam, (ez akkor 1500 Ft volt, azóta úgy tudom drágult) mert a címzett nem vette át – róla később kiderült, hogy egy unatkozó sulinetes gyerek, aki össze-vissza vásárolt mindenfélét a vaterán, persze kézbesítéskor már nem tudott fizetni, szóval elég hamar záporoztak a negatív értékelések a profiljára. A második, és egyben utolsó alkalommal a vevőnek elvileg szándékában állt átvenni a csomagot, csak épp rosszul írta le a címét – ez már csak akkor derült ki, mikor kaptam egy értesítőt a postáról, hogy ott várakozik egy csomagom, de vigyek magammal némi pénzt ha szeretném átvenni. Ennél az esetnél nem csak a feladási díjat, hanem azt is ki kellett fizetnem, hogy a posta visszahozta a csomagot. (vissza a feladónak jelzésű matrica került a csomagolásra) Lefényképeztem a csomagot, bescanneltem az értesítőt, majd elküldtem a vevőnek, hogy mi a helyzet. Elnézést kért, elismerte a hibáját, majd megkérdezte, hogy ettől függetlenül feladnám-e ismét – persze, ha kifizeti a keletkezett extra költségeket, meg az újbóli feladási díjat. “Úgy már túl sokba lenne, akkor inkább mégse kérem.” Király.


Ezek után úgy voltam vele, ha a fene fenét eszik is, többet nem vállalom az utánvételes postázást senkinek se, vagy személyes átvétel, vagy utalás után posta. Nem telt el egy hónap, mire összehozott a sors egy kezdő, (1 pozitívos) ám annál inkább akaratosabb vevővel – jött az értesítő, hogy megvette az egyik játékot, postai úton venné át, ennek megfelelően megköszöntem a vásárlást, leírtam az utaláshoz szükséges adatokat, illetve érdeklődtem hogy a megadott címre, vagy esetleg máshova kérné a csomagot. Válasz: “A cím jó, de utánvétellel kérem.” Sóhajtás, levélírás, sajnálom, de úgy nem postázok, csak a termékleírásban és a terméklapon feltüntetett módon. “Nem gondolod hogy majd elküldöm neked előre a vakvilágba a pénzt, aztán vagy küldöd vagy nem! Csak utánvételesen vagyok hajlandó fizetni, előre soha!” Mély sóhajtás, oké, akkor vásárlás előtt ezt miért nem jelezted, és akkor nem raboljuk feleslegesen egymás idejét. Meg amúgy is, mikor megvásároltad, a rendszer sem kínált fel utánvételes opciót a postai átvételhez..

Emberünkből itt tört elő a tudatos vásárló: “NA IDEFIGYELJ ELADÓKÁM!!! NEM küldök előre pénzt! SENKINEK!! Azt pedig jobb ha megjegyzed, hogy A VEVŐNEK MINDIG IGAZA VAN! Ha nem lesz itt a csomag egy héten belül jelenteni foglak az ügyfélszolgálatnál mint csalót!” Nekem a válaszadás előtt előbb el kellett érnem a legmagasabb Zen fokozatot, nehogy véletlenül elküldjem a picsába – megnyugtattam, hogy nem lesz ott a csomag egy héten belül, és azután se, mert nem postázok utánvétellel, ez ráadásul fekete-fehéren ott szerepel a termékleírásban, ez nem apróbetűs rész, hanem vastagon ki van emelve a szövegben. Nem kell hogy előre utaljon, majd megveszi más, csak ha már figyelmetlenül vásárolt, akkor ne neki álljon még feljebb. Arról nem beszélve, hogy nekem hiába erőlteti ezt az ócska “mindig a vevőnek van igaza” ultimate érvelést, mert nem, nincs igaza, ráadásul én nem ebből élek, ugyanúgy magánszemélyként árulok, mint ahogy ő magánszemélyként vásárolt.

Jött is a negatív értékelés! “VIGYÁZAT CSALÓ! ENGEM ÁT AKART VERNI! A csomagot ő nem hajlandó előre küldeni, akkor én miért küldeném előre a pénzt?! A stílusa pedig minősíthetetlen!” Válaszként odaírtam, meg lehet nézni milyen átvételi lehetőségek álltak rendelkezésre, az utánvétel nem szerepel köztük, ezek után nem értem minek ütötte le. Nagy eséllyel ezzel párhuzamosan az ügyfélszolgálatnál is reklamálhatott, -sikertelenül- mert másnapra törölték az értékelését… 😀

Ők lettek volna tehát a -nem pozitív értelemben vett- legemlékezetesebb vásárlóim.


Végezetül a Top 3 negatív értékelés, amit más eladók profilján láttam:

Vevő: Rendeltem tőle egy 1 GB méretű pendrive-ot, erre küldött egy HAMISÍTVÁNYT, amire 1 GB van ráírva, de csak 960 MB szabad hely van rajta! 1 GB = 1024 MB! És még megpróbálta megmagyarázni, hogy ez teljesen megszokott dolog! Többet biztos nem vásárolok tőle semmit!
Eladó:

Vevő: Vásároltam tőle egy kiegészítőt, erre kiderült hogy alig van játék, amivel használni lehet. Nem ajánlom.
Eladó: A szóban forgó termék egy hibátlanul működő Bio Gun fénypisztoly, ami original Xbox-hoz való. A vevő állítása szerint három játék jelent meg a gépre, amivel használni lehet. Hogy ez miért az én hibám, azt nem tudom…

Vevő: Negatív! Személyesen szerettem volna átvenni a játékot, de ez csak az általa megadott címen lett volna lehetséges, én meg nem megyek fel idegenek lakására, sajnálom!! Felajánlottam neki egy közeli csomópontot, ám arra sem volt hajlandó hogy odajöjjön a busszal négy megállót!
Eladó: A megadott cím nem a lakásomé, hanem a konzol bolté, ahol dolgozom. Én is sajnálom, de nem zárhattam be az üzletet a kedvéért fél órára.

Hozzászólás