Story mode: Internetes adásvételek V1.1

Közzétéve:

Több mint tíz éve annak, hogy adok-veszek az interneten, elsősorban videojátékokat. Igyekszem normálisan hozzáállni mindenkihez, legyen az eladó, vagy vevő, de alapvetően az “amilyen stílust kapok, olyat adok” elvet követem. (és ez nyilván nem feltétlenül tetszhet mindenkinek 😀 ) Megfordultam többek között a Vaterán, a Teszveszen, a Zsibvásáron, a Hardveraprón, a Jófogáson, illetve különböző gamer oldalak adásvételes fórumain belül, ennyi idő alatt pedig óhatatlan, hogy az ember ne fusson bele néhány fura szerzetbe – egy korábbi, rögtönzött Twitter-szavazás eredményeképp pedig most ismét róluk lesz szó.

Annyit mindenképp szeretnék leszögezni, hogy ezzel a bejegyzéssel nem áll szándékomban senkit se elriasztani az említett oldalaktól, nekem összességében 1500 fölött jár a lebonyolított adásvételek száma, és az esetek 95%-ában teljesen simán és gördülékenyen zajlanak a dolgok, nagyon sok rendes, jóravaló embert volt szerencsém megismerni!

Az alábbiakban négy olyan vásárlótípusról esik szó, akiket az előzményekben valamilyen oknál fogva csúnyán kifelejtettem.

A Kérdezők

Kétségtelenül vannak eladók, akik finoman szólva sem viszik túlzásba a termék leírását, és sokszor még képet sem töltenek fel a hirdetéshez, náluk óhatatlanul rá kell kérdezni néhány dologra. Ezzel szemben én igyekszem a lehető legtöbb képet felrakni az adott holmiról, leírom a lényegesebb információkat, de ettől függetlenül szívesen válaszolok az esetleges felmerülő kérdésekre. (kivéve persze, ha úgy kezdődik, hogy“mennyit engedsz a feléből?”) Nem történt akkor sem másképp, mikor eladtam az első Xbox 360 konzolom. A hirdetésbe leírtam, hogy Magyarországon, 576 Kbyte üzletben vásárolt, garanciális, (mindezt időpontokkal) 120 Gb-os, hdmi csatlakozós változat, pontos modellszám a biztonság kedvéért, minden tartozékkal, számlával, garancialevéllel. Nem volt soha semmi baja, (akkoriban még nagy volt az RROD para) nem volt szétszedve, nem volt javítva, csak az eredeti játékokat viszi, adok is hozzá egyet, mindezt megtámogatva egy tucat fotóval. Ekkor találkoztam először egy igazi Kérdezővel.

A beszélgetés eképpen zajlott, jó 10 perces szünetekkel:

“Jónapot! Érdekelne a meghirdetett Xbox 360, de lenne néhány kérdésem, mert jártam már pórul használt géppel. Ön az első tulajdonosa, vagy használtan vette? Erre van még bármi garancia?”
-Üdvözlöm! Ez egy újonnan vásárolt gép, én vagyok az első tulajdonosa, a vásárlás időpontja (leírom a dátumot) tehát még több mint egy év garancia van rá.
“Értem. És Magyarországon vásárolt, nem pedig külföldi import, nemzetközi garancialevéllel, ami itthon semmit se ér, ugye?”
-Itthon vásároltam, magyar garancialevéllel.
“Meg szabad tudni a bolt nevét? Csak mert ugye elég sok bolt van, amik adnak 2-3 év garanciát, aztán fél év múlva meg lehúzzák a rolót”
-576 Kbyte, de úgy tudom, a garancia a Microsofthoz szól. Mindenesetre nem valószínű, hogy bármelyikük lehúzná az elkövetkező évben a rolót.
“Ezt megnyugtató olvasni, azért az egy elég nagy bolthálózat. A garancialevelet és a blokkot ugye megtartotta, ha netán szükség lenne rá?”
-Igen, megvan minden, a képek közt van róluk külön fotó.
“Nagyszerű! A gép egyébként milyen állapotnak örvend? Piros ledes, vagy más hibával nem kellett még szervizeltetni remélem! Ja és ugye nem flashelt, nem volt kiváncsiságból szétszedve? Csak mert akkor nem érvényes rá a garancia!”
-Soha nem volt szétszedve, javítva, és nem flashelt, csak eredeti játékokat visz. A gépen és a kontrolleren egy karcolás sincs, tehát elég szép állapotú. (lásd: képek)


“Az jó, úgyis csak eredeti szoftverekkel használnám! Ad hozzá valami játékot egyébként, amivel ki is tudnám egyből próbálni?”
-Igen, jár mellé egy eredeti Project Gotham Racing 3.
“Esetleg valami lövöldözőst nem tudna adni helyette? Nem szeretem az autóversenyeket.”
-Nem.
“Értem. Ez még a 20 gigás, vagy ebbe már nagyobb winchester van? Pontos típusát megírná?
-120 Gb-os modell, modellszáma: xxxxxxx
“Rákerestem, akkor ez már egy újabb típus, ami hdmi kábellel is tv-re köthető? HDMI kábelt ad hozzá?”
-Igen, hdmi-s, és igen, jár hozzá egy 2 méteres hdmi kábel is.
“Köszönöm, akkor azt hiszem megveszem!”

És szinte abban a pillanatban, hogy ezt leírta, egy teljesen másik felhasználó a semmiből kérdés nélkül megvette a csomagot.

A Kérdező-típusú érdeklődőkkel ugyan nem sűrűn hozott össze a sors, viszont üzlet még soha nem köttetett egyikőjükkel se. Vagy azért, mert a fenti esethez hasonlóan más megveszi, amíg ők tételesen rákérdeznek mindenre, ami már egyszer le van írva a hirdetésbe, vagy mert a kérdés-cunami végén derül ki, hogy ő mondjuk csak utánvétellel hajlandó átvenni, ergo az egész kérdezz-felelek megspórolható lett volna, ha egyszer elolvassa a szöveget. A legutóbb azzal igyekeztem rávenni a Kérdezőt a hirdetés végigolvasására, hogy a válaszok végére, amolyan célzásképp odabiggyesztettem a következőt: “(de egyébként ez is le van írva a hirdetésben)” Négyszer írtam le. Ötödjére is jött a gépiesen automatikus, lényegében már előre megválaszolt kérdés. Talán ez a magas szintű figyelmetlenség a legzavaróbb tulajdonságuk.

Tech Support!

Avagy, amikor magánszemélyként eladsz egy használt játékot-konzolt egy másik magánszemélynek, és balszerencsésebb esetben az illetőnek ez valamiért úgy csapódik le, hogy vállaltál mellé örök garanciát, és mindenkori technikai támogatást is. Félre értés ne essék, ha tudok, nagyon szívesen segítek, ám ha teszem azt, kapok egy számonkérő hangvételű emailt, miszerint valaki két éve tőlem vette a még Windows 98-ra írt (tehát meglehetősen retro) 1000 forintos PC játékot, amit Windows 7-en sikerült működésre bírni, ám most 64 bites Windows 10-re váltást követően pedig nem, és miért, ott azért már érzi az ember, hogy ez nem lesz egyszerű menet. Első körben kerestem neki egy lépésről-lépésre leírást. Azt szinte azonnal visszadobta, hogy nem tud vele mit kezdeni, mert angolul van. Oké. Szerencsére volt egy jótét lélek, aki feltöltötte Youtube-ra az egész folyamatot, elküldtem a videó linkjét. Sértődött válasz érkezik, hogy ezzel sincs előrébb, mert itt sem érti mit beszél az ürge. Nem is kell, csak csináld ugyanazt, amit ő! “De nekem már az asztal sem így néz ki, mint ennek a videóban” (igen, ennél a pontnál kezdett is elhagyni az erőm)

Valahogy végül sikerült végigzongoráznia a videóban látottakat, ám azzal ellentétben a művelet végét nem siker koronázta, mindössze egy hibaüzenetet kapott, amit persze megint én bogozzak ki az internetről, miközben a levelezésből érződik, hogy egyre jobban kezd feszülni, mintha én tehetnék róla. Elküldtem a driver linkjét, amit a hibaüzenet szerint hiányolt a gép, telepítette, ám csak újabb hibaüzenet jött, ezúttal hiányzó .dll fájlokról. Ekkor javasoltam neki, hogy talán meg kéne kérni valami hozzáértőbb ismerőst, aki helyben meg tudja oldani a felmerülő problémákat, mert ez így elég haladatlan lesz, azt se tudom milyen gépe van, miközben száz és száz hardveres vagy szoftveres oka lehet annak, hogy miért nem akar elindulni egy régi pc játék egy mai modern rendszeren. Erre válaszképp átküld egy vga felbontású fotót a gépéről, amin a brutális képzajon kívül annyit lehetett kivenni, hogy van a sötétben egy fekete színű gép, aminek az elején világít egy piros led. Sajnálom, én itt feladtam, és letiltottam..

Hála az égnek konzollal még nem volt semmi probléma, (aztán ki tudja, bármikor kaphatok üzenetet mondjuk egy 2012-es vásárlás kapcsán) viszont a következő kérdéseket már megkaptam 15-20 éves, vagy annál idősebb gépnél, (mint az köztudott, a gyártók minden terméküket az örökkévalóságnak készítik) amik egy része inkább a nem létező jövőbelátó képességeimet feszegetik:
“Mennyi garanciát vállalsz rá?”
“Ezzel még évekig biztosan nem lesz semmi baj?”
“Bírni fogja a napi 1-2 óra játékot? (hétvégén kicsit többet)”
“Ugye azzal a nyugodt lelkiismerettel válsz meg tőle, hogy nem fog pár hónap múlva tönkremenni?”

Nem volt viszont ilyen szerencsés az egyik jóbarátom, akit több mint egy évvel később találtak meg a már eladáskor tizedik évét taposó Fat Ps2-vel kapcsolatban: nem olvassa a gép a lemezeket, és jó volna, ha állná a javítási költség felét. Erre az volt a válasz, hogy személyesen vették át, biztosította a kipróbálási lehetőséget, akkor nem volt vele semmi gond, és ha csak most szólnak, valószínűleg jó ideig nem is lehetett. Aztán persze a levélváltások folyamán kiderültek olyan apróságok, hogy a gépet szinte rögtön chippeltették, és onnantól fogva csak másolt lemezekkel használták, majd amikor kezdett bekrepálni, egy megbízható műszerész ismerőssel™ megnézették, tehát azóta minimum kétszer belenyúltak a gépbe – ilyenkor nincs miről beszélgetni a továbbiakban.

A Foglalók

Ők éppenséggel lehetnének akár A Hitegetők is. Jellemzően minden kell nekik, amit megkíván a szemük, azonban az anyagi korlátaikkal sosincsenek tisztában. Rendszeresen túlköltekeznek, és már akkor magukénak akarják tudni a következő konzolt-játékot-akármit, mikor még az előző havi vásárlásaikat sem rendezték, és simán képesek belebetegedni a gondolatba, hogy esetleg más megveszi előlük a kiszemelt prédát. Épp ezért mindent bevetnek, hogy időt nyerjenek. Győzködnek, ígérgetnek, hitegetnek, történeteket találnak ki, hogy most épp miért nem sikerült sok-sok hét után a harmadik-negyedik alkalommal sem fizetni; baleset, haláleset történt a családban, megszívatta a bank, vagy valamelyik szolgáltató egy nem várt csekkel, kirabolták, elromlott az autó, összetörték az autót, ellopták az autót, villám csapott a tetőbe, becsapódott egy meteorit a házba, kitört a zombiapokalipszis, ésatöbbi-ésatöbbi. Ha érthető okokból egy idő után ezt megunod, majd közlöd hogy bocs, de ennyit tudtál várni, és eladod másnak (ami egyébként nem nehéz, hisz más jelentkezőkkel valószínűleg már réges-rég lezavartad volna az adásvételt) még simán képesek sértődötten teletrombitálni az adott oldalon, hogy mekkora szemét vagy, amiért nem tudtál várni még egy kicsit, meg biztos kenyérre kellett a pénz, azért volt sürgős. (általában ezek a hisztik inkább kontraproduktívan sülnek el, ugyanis gyorsan lehűti őket a többi felhasználó, hogy inkább tegyék össze a kezüket, mert ők még fele ennyit se vártak volna)

Az ilyen kellemetlen és felesleges időhúzások elkerülése végett nálam már egy ideje úgy működik a dolog, hogy azé, aki először érte jön. (nyilván kivételt képeznek azok, akiket már korábbról ismerek) Hogy ez milyen jó döntés volt, azt kiválóan prezentálja egy viszonylag friss eset; hétfő este feltöltött játékra tüstént rácsapna a 24 órája se regisztrált felhasználó, neki mindenképp kell ez a játék, de leghamarabb csak jövő hét hétfőn tudna fizetni, és addig tegyem neki félre. Válaszképp megírtam, hogy ne haragudjon, a rossz tapasztalatok miatt nem szívesen teszem félre senkinek, természetesen ha addig nem viszik el, semmi akadálya, remélem megérti. Nos, ennek már harmadik hete, azóta nem lépett be az oldalra, tehát pontosan ugyanennyi ideje hever olvasatlanul a válaszom a postaládájában. A hirdetés feladásához képest másnap délután vitte más a játékot.

A Kölcsönzősök

Én ugyan mindössze egyszer botlottam bele egy olyan vásárlóba, aki valamiért játékkölcsönzőnek nézett, utólag másoktól megtudtam, hogy nem is olyan egyedi eset az enyém. A történet mondhatni szokásosan indul – egyik reggel arra ébredek, hogy a játékok nagy részét már milyen rég el sem indítottam, feleslegesen foglalják a helyet, és még aznap fel is töltök vagy két tucatot. (amit utólag mindig megbánok, de ez most mellékes) Emberünk jelentkezik hogy melyik játékokat venné meg, a megbeszélt időpontban megjelenik, mindet kipróbálja, semmi alkudozás, minden flottul lezajlott, elköszönünk egymástól. Közben eltelik egy hét, ez idő alatt felraktam még néhány játékot. Csörög a telefon, bemutatkozik, nekem is beugrik hogy kiről van szó, majd megkérdezi, kicserélnék-e neki két játékot, mert annyira nem jöttek be, de az újak közül lenne, ami érdekelné. Hát jó, legyen.

Visszahozza a két játékot, választ helyettük másikat, kifizeti a különbözetet, továbbáll. Leszedem a netről a játékokat, felrakom amiket visszahozott, és ekkor veszem csak észre, hogy a lemezek össze vannak tapicskolva, meg mintha távollétükben be is gyűjtöttek volna pár karcolást – sebaj, én hibáztam, nem néztem meg. Két hét telt el, mikor a legnagyobb természetességgel ismét felhív, hogy na, a srácai végigvitték X és Y játékot, XYZ-t viszont hamar megunták, de már kinézték cserébe ezt és ezt, szóval ha nekem jó, akkor egy óra múlva átugrana kicserélni. Mondom ne haragudj, de egyszer már kicseréltem két játékot azzal az indokkal, hogy nem tetszettek, most meg azért cseréljem ki, mert végigvittétek-meguntátok? “Miért, neked mibe kerül kicserélni? Nekem kell elmennem hozzád kocsival.” Ott kezdődik, hogy nem vagyok kölcsönző, másrészt nekem annyiba kerül, hogy nem rakhatom fel ugyanannyiért a játékot, mert nem ugyanabban az állapotban hoztad vissza.

Ezen persze felkapta a vizet, majd azzal jött, hogy azok a lemezek már nálam is így néztek ki. Emlékeztettem, hogy mindegyik lemezt megmutattam neki, gondolom azért feltűnt volna, ha karcosabb, vagy tele van ujjlenyomatokkal, mire rávágja; “jó, a gyerekek nem vigyáznak még annyira a dolgaikra.. most akkor kicseréled, vagy sem?!” Bocs, de nem. “Jólvan, szevasz!” – majd kisvártatva küldött egy sms-t, miszerint “Azért az milyen érdekes, hogy amikor neked kéne pénzt visszaadni, már egyből nem működik a cserélés!” Ezt így elsőre nem igazán értettem, kellett egy kis idő, mire leesett, hogy a kinézett játékoknak kisebb volt az értéke, mint azoknak, amiket visszahozna..