Mi az a Retrobright?

Közzétéve:

Akik napi szinten pásztázzák a retro videojátékos hirdetéseket, egész biztosan összefutottak már szebb napokat is megélt konzolokkal, számítógépekkel, kontrollerekkel, kazettákkal. Az olykor riasztó mértékben koszos-poros gépeket némi szorgalommal bárki újszerűvé tudja varázsolni, de szerencsére akkor sem kell elkeserednünk, ha az eredetileg fehér, vagy világosszürke műanyagok már a sárga különböző árnyalataiban pompáznak. A sárgulásért egyrészt a műanyaggyártás során felhasznált Bróm nevű adalékanyag, másrészt az erőteljesebb napsütés, és az olyan mesterséges fényforrások (például halogén izzók) a felelősek, amik UV sugárzást bocsátanak ki – utóbbi amúgy kissé ironikus módon nélkülözhetetlen “kelléke” a visszafehérítési folyamatnak.

Ez itt a reklám helye (A képek kattintásra nagyobbak lesznek!)

Amire szükségünk lesz: 12%-os Hidrogén-Peroxid, más néven hajszőkítő, általában literes kiszerelésben kapható. Elsődleges lelőhelye a fodrászkellékes boltok, pánikra semmi ok, én lassan az ötödik éve sétáltam el napi szinten egy ilyen előtt úgy, hogy közben a létezéséről se tudtam, de azóta láttam már zsúfolt kínai vegyeskereskedésben egy másik márkájú, szintén 12%-os hajszőkítőt, általában a hajfestékek környékén vannak elrejtve. A fodrászkellékesnél kapható márka 2000 forint volt, míg a kínaiban lévő fele annyi se, a célnak valószínűleg az is maradéktalanul megfelelt volna. A másik összetevő a Vanish Oxy Action fehérítő és folteltávolító, jóformán bármelyik üzletben megtalálható, és hasonló áron mérik literét. Kell továbbá pár méter folpack, egy kisebb méretű tál, egy nem túl széles (két-három centi bőven elég) ecset, és a biztonság kedvéért gumikesztyű.

Egy kicsit túltolta a szolizást.

Előkészületek: A fehérítésre szánt gépet, vagy kiegészítőket szedjük szét, (sajnos a Nintendo termékekhez spéci csavarhúzó szükségeltetik) fémalkatrészt (csavar, rugó) ne hagyjunk benne, csak a műanyag burkolat maradjon. Amennyire lehetséges, a felületét takarítsuk le, nehogy egy matrica maradvány miatt foltos legyen a végeredmény – ha ezzel készen vagyunk, jöhetnek a kemikáliák!
A krémes-zselés állagú Hidrogén-Peroxidból egészen minimális mennyiséget öntsünk a tálba, amit én használtam, annak kb. 5 cm széles az alja, ebben állt 1 centi vastagon az anyag, ez bőven elégnek bizonyult egy Dreamcasthez, és annak a kontrolleréhez. A Vanishből nagyon keveset öntsünk hozzá, (nehogy meghíguljon, nincs rá szükségünk, hogy folyjon, csöpögjön kenegetés közben) az ecsettel pedig keverjük össze őket.

A kontroller nem annyira vészes.

Érdemes az asztalra (vagy amin kenni szeretnénk a műanyagokat) előre leteríteni a folpack csíkokat, így elkerülhetjük, hogy olyan felületek is kifehéredjenek, amik nem voltak tervben, illetve praktikus, mert a kenegetés végeztével ezekbe egyből bebugyolálhatjuk, így nem kell feleslegesen összefogdosni a már kezelt burkolatokat. Itt hívnám fel rá fel a figyelmet, hogy a két kemikália külön-külön is maró hatású, nyilván nem fogják magukat több emeletnyi padlólemezen átrágni, mint a Xenomorphok vére, azonban a bőrrel érintkezve pár perc után egyre jobban kezdik csípni, majd kifehéríteni az érintett területet, amit érdemes mihamarabb bő vízzel leöblíteni – kézre, szemre tehát nagyon vigyázni!

Két nappal később, egy napsütéses délelőtt után..

Ezután igazából nincs más dolgunk, mint kipakolni egy olyan helyre, ahol minél többet éri a napsütés, és várni. A képeken szereplő Dreamcastnek, -amiért külön köszönet illeti Arty-t, aki volt olyan kedves, és a rendelkezésemre bocsátotta a masinát, amihez ő is ebben az állapotban jutott hozzá- egy hétre volt szüksége, hogy visszanyerje eredeti színét. Teszem hozzá, ez a szintű sárgulás inkább az extrém, mintsem az átlagos kategória, a másik fontos tényező pedig, hogy magára a műveletre december elején került sor, ami ugyebár nem épp a legideálisabb hónap a napsütéses órák számát tekintve – pláne hogy nálunk még nyáron is csak 5-6 órát éri azt az ablakot a napfény, amihez oda voltak rakva a műanyagok.

..majd egy hét múlva.

Hogy még tovább árnyaljam a körülményeket, az egy hét alatt mindössze két olyan nap volt, amikor nem esett az eső, és nem volt beborulva az égbolt. A Hidrogén-Peroxidos Vanish Oxy kombó még ekkor is, ha nem túl látványosan, de szépen lassan tette a dolgát. Az a két napsütéses délelőtt azonban döbbenetes mértékben gyorsította fel a folyamatot, így pontosan egy hét múlva sor kerülhetett a burkolat megtisztítására. Irány tehát a fürdőszoba, a fürdőkádba vagy a zuhanytálcába pakoljuk be az óvatosan kicsomagolt burkolatukat (figyelem, a kemikáliák még mindig nem vesztették el enyhén maró hatásukat!) alaposan mossuk le, törölgessük át papírtörlőkendővel, majd hagyjuk őket egy kicsit száradni az összerakás előtt.

Csendélet a fürdőszobában.

Innen indultunk – és ide jutottunk.

A végeredmény szerintem magáért beszél, a lenti képen Arty gépe mellé tettem a sajátomat (a bal oldali) és nincs köztük igazán számottevő különbség, talán ha hagyom még bebalzsamozva egy napig, az az árnyalatnyi eltérés is eltűnik. Ahogy azt fentebb említettem, a sárgulás okozói lehetnek akár mesterséges fényforrások is, ám a dolog oda-vissza működik, ergo ha gyors eredményt szeretnénk, de ezért nincs kedvünk megvárni a verőfényes nyári hónapokat, akkor egy UV izzót, illetve egy sötétebb, zárt helyet kell kerítenünk, ahol szolizhatnak (vagyis esetünkben; fehéredhetnek) a megsárgult retro gépeink.

A szürke (majdnem) 50 árnyalata.

A feliratoknak sem esett baja.

Még két megjegyzés így a végére – ez az eljárás nem örökre szól, tehát ha a konzolt, vagy bármit a későbbiekben ugyanúgy érni fogja a nap, akkor idővel ismét be fog sárgulni, cserébe a fehérítés sem csak egy egyszer előhúzható ütőkártya. A másik pedig a vegyszerekkel kapcsolatos tévhit, miszerint eltüntetik, megfakítják a burkolatokon lévő tamponálásokat, ami a tesztalanyunk esetében a gép elején lévő szürke SEGA és WindowsCE logó lenne – amint az látható, valójában kicsit sem halványodott egyik sem, szóval emiatt nem kell aggódni.