Initial D: Extreme Stage


Az Initial D már 1995 óta örvend viszonylag nagy népszerűségnek, elsősorban saját hazájában – a manga képregényt anime rajzfilmsorozatok, és természetesen videojáték adaptációk követték, az arcade fülkéken kívül olyan konzolokra ellátogatott a széria, mint a Sega Saturn, GameBoy Advance, de jutott belőle minden PlayStation gépre is. Meglehet a nyugati közönség ebből nem sokat tapasztalhatott, köszönhetően annak, hogy a játékok többnyire az ázsiai régión belül maradtak. A történet japán fiatalokról szól, akik szabadidejükben egymás, illetve négykerekűik tudását próbára téve drift versenyeket szerveznek a hegyvidéki kanyargós utakon.

Ebből eredőleg lesznek rivalizálások, aztán nagy barátságok, és természetesen a szerelmi szálak sem hiányozhatnak – na de aki erre kíváncsi, az inkább nézze meg a rajzfilmeket. Még a PlayStation 2-es időszakból volt szerencsém több NTSC-J autóversenyes címhez, amik viszonylag sok angol feliratot tartalmaztak, a Sega Rally 2006-ot nyugodtan kiadhatták volna akár EU-USA területeken is. Ezt csak azért említettem meg érdekességként, mert a Cavia által fejlesztett Initial D: Extreme Stage-re a fentiek egyáltalán nem mondhatóak el, jóformán csak japán írásjeleket használ, ráadásul azzal sem árt megbarátkozni, hogy a kör gomb jelenti a tovább, az X pedig a visszalépést.

A nyelv szükséges ismerete hiányában némi összevissza nyomkodást és szerencsétlenkedést követően sikerült kitölteni a meglehetősen részletes adatlapot, majd egyedi rendszámot létrehozni a választott kocsihoz – szerencsére ezzel csak elején kell foglalatoskodni. Ugyan a főmenü változatlanul japánul kommunikál, mégis könnyen átlátható, meglepően hamar ki lehet rajta igazodni. A legelső opció takarja lényegében a “történetes” karrier módot, ahol alapból 7 különböző helyszínen mérhetjük össze képességeinket a riválisokkal.

Mindegyik előtt látható, hogy kik és milyen sorrendben lesznek az ellenfeleink, illetve a nevük alatti az egytől tízig terjedő skála jelzi a nehézségi szintjüket. Minden megmérettetést a játék grafikus motorjával készített átvezető jelenetek (javarészt beszélgetések) előznek meg és követnek, nem túl izgalmasak, cserébe bármikor elnyomhatóak. A versenyek egy az egy ellen felállásban zajlanak, értelemszerűen az nyer aki előbb ér a célba, viszont a játék plusz pontokkal honorálja, hogy mekkora távolsággal hagytuk le az ellenfelünket, vagy mennyit drifteltünk menet közben.

Arcade játék lévén nem kell semmi észveszejtően túlbonyolított irányításra gondolni, még az átlagtól is egyszerűbb a kocsik kezelhetősége, talán a Ridge Racer áll hozzá a legközelebb ilyen téren, leszámítva hogy nincs lehetőség a hosszú driftekre. (szívem szerint a GTI Club-al példálóztam volna, csak annak létezéséről vajmi kevesen tudnak) Csupán egy külső, és egy belső -nem műszerfalas- nézet közül választhatunk, utóbbinál hasznos lehet a visszapillantó tükör, ha netán a versenytársunk előzéssel próbálkozna, bár nekem a legritkább esetekben sikerült csak ezen számításaikat keresztülhúzni. Eleinte könnyű dolgunk lesz, egészen az ötös-hatos szintű sofőrökig, akik már gyorsabb járgányokkal furikáznak, szóval ha elkezd sűrűsödni a vereségek száma, érdemes betérni a garázsba.

Választhatunk másik autót (a kínálat kizárólag japán márkák típusaiból áll) ami nem kerül semmibe, ám egyszerre csak hármat tárolhatunk. A tuningolásra már költeni kell, a nyert pontokat érdemes a teljesítmény növelésére fordítani, vagy igény szerint a kaszni is egész látványosan átépíthető, azonban nem lesz semmilyen kihatással más tulajdonságokra. Grafikailag kissé vegyes képet mutat az Extreme Stage, például a pályákon túli növényzet vagy támfalak indokolatlanul pixelesek (főleg visszajátszások alatt szembetűnő, verseny közben nem) az összkép -talán a széles színhasználatnak köszönhetően- mégis kellemes, az autók kidolgozása rendben van.

Hazudnék viszont ha azt mondanám hogy a helyszínek annyira nagyon változatosak lennének, elvégre nincs belőlük túl sok, a fordított, éjszakai, vagy esővel nehezített verzióikkal együtt sem. A zenei felhozatal elsősorban azoknak kedvez, akik kedvelték 80-as évek alkonyán népszerű eurobeat stílust – ők valami nagyon hasonlót kapnak, japán együttesek előadásában. (nem röhög, vannak tök jó számok!) Sajna a motor és egyéb hangok inkább csak közepesek, de itt ez annyira nem is lényeges szempont. Más játékmódokban különösebben nem bővelkedik a játék, mindössze a Time Attack és -kizárólag az Online verzió esetében- Online mód, az időmérőnél mi választhatjuk ki, hogy a pályát melyik irányból vagy kondíciókkal szeretnénk betámadni.

A visszajátszások elmentése nem számít igazából extra funkciónak, de ha a Youtube-on rákeresünk a játék nevére, láthatjuk hogy japánban különösen nagy keletje van a játékosok közti összecsapások megosztásának. Az Initial D: Extreme Stage egy meglepően jól sikerült vegytiszta arcade autóverseny, amit bátran tudok ajánlani akár a manga / anime, akár a stílus szerelmeseinek, ám nem árt szem előtt tartani, hogy NTSC-J mivoltából fakadólag mélyen zsebbenyúlós vállalkozás a beimportálása külföldről, persze csak ha az első kiadásra vadászunk, a The Best (japán Platinum) változatok már jóval olcsóbbak.