GTC Africa


A Rage Software által megálmodott GTC Afrikát nehezen lehet hova tenni, több dolog miatt is. Egyrészt amolyan rally és túraautó verseny egyvelegnek lett beharangozva, -miközben egyik sem igazán- másrészt mert több szempontból sok éves lemaradásban, és hiányosságban szenved. Már az intrónál garantáltan minden száj tátva marad, ilyen minőségben régen volt részünk, a GTC ugyan 2002-es játék, nem túlzás azt állítani hogy több évvel korábbi Ps címek minőségibb videókkal indítottak. Jó, ez még nem jelentene igazából semmit se, na de azért olyan legendás CG nyitányok után mint amivel a V-Rally 2, vagy Mobil 1 Rally Championship kedveskedett, elég kiábrándító visszajátszásokkal összevágott CG zsiráfot meg orrszarvúkat nézni.

A menüben érdemes kapásból ráugrani a Championship opcióra, ugyanis csak itt lehet további pályákat és járműveket megnyitni. Egyelőre csak a The East Coast bajnokságon indulhatunk, ami 19 versenyre van felosztva, a naplementében úszó Fokváros lesz az első helyszín.

Az indulás előtt már csak két teendőnk van, csapatot (pontosabban: igen visszafogott képzelőerővel megáldott festéseket) és kocsit választani, amikből mindössze négy van. Jön is az informatív töltőképernyő, amiből megtudhatunk olyan hasznos dolgokat az adott országról, mint mondjuk a lakosság száma, vagy a jellemző talajtípus.. várjunk, talajtípus? Nem teljesen mindegy, amikor az égvilágon semmilyen beállítás, vagy kerékválasztási lehetőség nincs az egész játékban?

Persze már ennyiből sejteni lehetett hogy nem a szimuláció felé fog húzódni, de a GTC-től talán csak a Sega Rally ami árkádabb tulajdonságokkal bír, azzal a hatalmas különbséggel, hogy az fényévekkel szórakoztatóbb volt. Az irányítással nincs gond, a versenytársakkal annál inkább; sajnálatos módon a hibázás teljes mértékben hiányzik a programjukból, ezáltal minket is hasonlóan gépies precizitásra kényszerítenek.

Elég csak egyetlen rosszul bevett kanyar, és jó eséllyel az utolsó előtti helyért küzdhetünk, lévén az előretörés igencsak macerás, mert az ellenfelek bármikor képesek közömbös arccal felborítani-leszorítani az útról, ezzel szemben nekünk próbálkozni sem érdemes hasonlóval, mert csak rosszul jövünk ki belőle. Bár az sem tiszta teljesen, hogy egyenes szakaszon hogy a fenébe hagyhatta le a Subaru Imprezámat egy nagy böszme Pontiac Vibe terepjáró, amikor azzal korábban a rajtnál otthagyott mindenki.. de mindegy.

Hasonlóképp értetlenül állok a három perces időkorlát előtt, amikor csak körversenyek vannak, de plusz másodpercekkel megjutalmazó checkpoint-ok viszont nincsenek, ráadásképp akad olyan pálya, amit még -a hibázásra képtelen, virtuális vágányokon közlekedő- gépi ellenfelek fele sem tudott teljesíteni, mielőtt lejárt volna az idő. Az első bajnokság, és egy doboz nyugtató után megnyílik a The North Scuth Challenge, és The African Tour versenysorozatok, ez az azonban mindössze annyit jelent, hogy a behozott pályákból játszhatjuk újra néhányat, csak más sorrendben, három helyett öt kör alatt, és nehezebb ellenfelekkel.. aha, marha csábító.

A bónusz autókkal együtt kilencre emelkedett járműpark nagyon karcsú, de legalább van közöttük Mitsubishi Lancer Evo! Ezek kidolgozása nekem egy kissé elnagyoltnak tűnik, és az se sokat segít, hogy jobban csillognak-villognak, mint a NFS Underground metálfestéses csodái, eléggé elütnek a környezettől. Sérülésmodellre, kasznira lerakodó porra-sárra, vagy időjárási elemekre itt nem kell számítani. A grafika még jóindulattal sincs közepes, és nem csak a GTC előtt kiadott Gran Turismo 3 és WRC miatt – igazából V-Rally 2 Dreamcast portja is szebb. Ami dicséretes, hogy a helyszínek kellően változatosak, bár az út mellett néha elbaktató 2D-s sprite zebrák és zsiráfok tényleg nem kellettek volna.

A hangok kimondottan pocsékok, minden autónak ugyanaz a motorhangja, a zenéket nincs miért megszólni, hiszen totálisan semlegesek, gyakorlatilag észrevehetetlenül lapulnak meg a játék alatt. (kivéve az egyik menüben lévőt, az egész kellemes relaxáló élményt nyújtott) Egy szó mint száz, a Rage rally hibridje nem hogy a Ps2-es felhozatalban nem képes helyt állni, de még egy generációval korábban sem lett volna több egy gyenge közepesnél.