Dino Crisis 3


A Capcom a Resident Evil 2 után gondolta úgy, hogy ideje bővíteni a túlélő-horror repertoárt, ezért az akkori sztár producer, Shinji Mikami és csapata a folytatással párhuzamosan belekezdett a Dino Crisis munkálataiba. Az új játék csak pár hónappal a Resident Evil 3: Nemesis előtt jelent meg, és bár szoros hasonlóságot mutatott a zombis szériával, miközben sok újdonsággal nem rendelkezett, mégis jó fogadtatásban részesült.

Csak kicsivel több mint egy évet kellett várni a folytatásra, ami már jobban el mert távolodni az inspirációs forrástól, a sokat sejtető befejezés miatt pedig számítani lehetett rá, hogy nem utoljára találkoztunk az őshüllőkkel. Időközben beköszöntött a generációváltás, és a Dino Crisis 3-ról is felröppentek az első információk. Eredetileg PlayStation 2-re tervezték, ám a Microsoft -lévén hogy addigra a Nintendo, és a Sony is lecsapott a Capcom többi nagyágyújára- végül kibulizta magának a jogokat, ezáltal a nagy újításokkal kecsegtető harmadik rész Xbox exkluzívvá avanzsálódott.

Szó se róla, újításokból valóban nincs hiány, az már más kérdés, hogy a nagyközönség hogyan reagál ezekre a változtatásokra, kiváltképp, ha azok ilyen drasztikus mértékűek. Ha bárki azt várta -teszem hozzá, jogosan- hogy Regináék sztorija folytatódik, sajnos már most ki kell ábrándítanom. Hatalmasat ugrunk helyben és időben – a fejlett technológiának köszönhetően az emberiség már több évszázada kilépett a világűrbe, hogy az eddig ismeretlen területeket feltérképezhesse, voltak azonban akik túl sok időre, és túl messzire keveredtek az anyabolygótól..

2548-at írunk, mikor a Jupiter mellett váratlanul feltűnik a U.N. Ozymandias gyarmati űrhajó, amivel a föld cirka 300 évvel ezelőtt vesztett el minden kapcsolatot. Azonnal a helyszínre siet a Seyfert nevű cirkáló, de mivel az Ozymandias továbbra sem felel semmilyen hívásra, kiküldenek egy S.O.A.R. egységet (amolyan jövőbeli S.T.A.R.S.) hogy vizsgálják át a szellemhajót. A csapat épp csak a közelébe ér, ám ekkor aktiválódik a normál esetben a hajótestet fenyegető meteorok szétzúzására szolgáló fegyverzet, ami sajnálatos módon most a Seyfertet lövi szitává.

Mindössze négyen élik túl a szerencsétlenséget – Jacob Rainshaw parancsnok, Patrick Tyler, McCoy (csak McCoy) illetve a ránézésre Claire Redfield leszármazott Sonya Hart. Nem sokáig élvezhetik az Ozymandias belsejében lévő látszólagos nyugalmat, a statiszta szerepet betöltő McCoy ugyanis egy T-Rex-et idéző lény fogazatának köszönhetően drámai hirtelenséggel íródik ki a történetből. A többieknek csak az a szerencséje, hogy a nagy csetepaté zajára megjelenik egy falkányi farkasétvágyú óriáskígyó, amik nem csak leterítik, hanem belülről kifelé haladva zabálják fel a nagy dögöt.

Hogy mégis mit keres a távoli jövőben egy több száz évre eltűnt űrhajó, fedélzetén mindenféle húsevő mutánssal.. nos, idővel minden ki fog derülni, de a túlélők számára az okok kiderítése már csak másodlagos szempontú lesz. A játék során javarészt Patricket irányítjuk, mindössze 1-2 kisebb küldetés lesz, amit Sonyát terelgetve kell végrehajtanunk. A hátukon lévő Booster segítségével jóval gyorsabban haladnak mint gyalogszerrel, de az ugrásnál, és kisebb távolságok átrepülésénél van igazán haszna.

Összesen egy fegyverünk van, amihez három különböző lőszert használhatunk. Az alap Heavy Vulcan egy gépfegyver, amihez a lőszer végtelen, nem túl erős, de cserébe messzire el lő. A Wide Shot a shotgun jövőbeli megfelelője, csak sörétek helyett energia nyalábokat szór – épp ezért inkább a közeli ellenfelek ellen hatásos. Utoljára maradt az erőteljes Laser, amivel a távolabb eső célpontokat is kiválóan lehet operálni – a tűzgomb nyomva tartásával egyébként mindegyik képes egy nagyobb erejű lövés leadására. Van még három úgynevezett WASP, ezek a kis repülő önműködő rakéták nagyban segíthetik majd a dolgunkat.

A második részhez hasonlóan a megölt lények után pontok járnak, amik a jobb felső sarokban lévő sárga csíkhoz adódnak hozzá, majd ezeket a mentőhelyeknél számolja át nekünk a játék fizetőeszközbe. Itt kapunk némi olvasnivalót, (általában mutánsokról leírás, hajónapló bejegyzések) menthetünk, és vásárolhatunk, fejleszthetünk. Mindkettő fontos lesz, mivel a játék nem nevezhető bőkezűnek az elszórt egészségügyi csomagokat, és a muníciót illetően. A kreditekért cserébe bővíthető többek között az életerőt jelző csík, a Booster kapacitása, illetve a nálunk lévő felszerelések száma.

Grafikailag kimondottan szép, igaz nem túl változatos, de a helyszínválasztás miatt talán valahol érthető. Nem véletlenül kerültem eddig az ellenfelekre a dinoszaurusz jelzőt, ugyanis a Dino Crisis 3-ban nincsenek dinók. Illetve mégis, csak nem épp abban a formában, amit az ismeretterjesztő filmekből, vagy a Jurassic Parkból megszokhattuk. Az itt garázdálkodó lényekre sokkal találóbb a mutáns jelző, tekintve hogy különböző fajok DNS-ének keresztezéséből jöttek létre.

Ez nem volt rossz húzás, hiszen így a dizájnereknek sem kellett az ismert példányok pontos ábrázolásához ragaszkodni, ami néhány lénynél -mint az Australis, ami lényegében a T-Rex, bőr nélkül kifejlődött, dupla fogsorral büszkélkedő változata- jól sült el, miközben néhányhoz azért elkellet volna még némi képzelőerő.

A zenék az Alien és a Resident Evil egyvelegét idézik, (a “Ground of Peacefulness” határozottan ilyen) alaphelyzetben sejtelmesek, de ha akció van, egyből átváltanak pörgősebbre. Ezzel szemben a szinkronok és a hangok annyira nem szolgálnak sok érdekességgel, leszámítva a hajótest által produkált zajokat, amik időnként ijesztőbben hatnak, mint a lények hörgése. A problémák a kamerakezelésnél kezdődnek, mert a fix háttereket ugyan elhagyták, a kamera még mindig egy bizonyos szögből követi a mozgásunkat, majd átvált egy másik nézetre mielőtt kiérnénk a látóteréből.

Ezzel párhuzamosan megváltozik az irányítás, ami az ugrálós platform részeknél elég sűrűn tud fejfájást okozni, mivel a Booster sebessége miatt elég nehéz időben korrigálni, de menekülés vagy harcok közben sem épp a legkellemesebb megoldás. Valójában a játékmenet az, amit nyugodtan kinevezhetünk a Dino Crisis 3 mélypontjának.

A hajó működéséért felelős mesterséges intelligencia, a M.T.H.R. egyáltalán nem lát minket szívesen a fedélzeten, (a Seyfert sem véletlenül került tűz alá) és meg is tesz mindent hogy hátráltassa az előrejutást – belső biztonsági fegyvereket aktivál, zsilipkapukon keresztül próbál kisöpörni az űrbe, de leginkább ajtókat zár le. Persze mindenhez van egy kártya, vagy kapcsoló, csak épp mindig a kicsinek nem nevezhető Ozymandias legellentétesebb pontján, így fájóan sokat kell A pontból B pontba szaladgálni a folyamatosan újratermelődő, teleportáló (!) ellenfeleken keresztül, miközben a 3D-s térképen elég bajos eligazodni.

Az egész egy baromi unalmas ingázás, amit jobb ötletek híján fárasztó húzásokkal próbáltak meg feldobni, (szenzációs húzás volt, amikor a számítógép kb. egy órán belül harmadszorra is megtalálta a módját, hogy lezárja ugyanazon ajtót) és intenzívebb lövöldözéssel kitölteni, de igazából csak a nagyobb dögök elleni boss harcok szakítják meg a monotonságot.

Annak ellenére, hogy egy űrhajón vagyunk összezárva mindenféle szörnnyel a hideg, és végtelen űr ölelésében, ami egy ismert, és kiváló alapja lehetne a horrorisztikus hangulat megteremtéséhez, (lásd Alien vagy Dead Space) ehhez sem a lövöldözős, Boosterral repkedős megoldás, sem a hajó belső dizájnja nem járul hozzá. Hiába hemzsegnek mindenfelé az egymást sem kímélő húsevő lények, a falakat nem borítja vér, nincsenek borotvaéles karmok által szétcincált ajtók, vagy kivilágítatlan szűk folyosók, olyan patyolat tiszta minden, mint egy USS Enterprise csillaghajó a felavatása előtt. Oké, később az ügyködéseink következményeképp egy kicsit amortizálódni fog a berendezés, de na..

A játékidőt amúgy tíz óra környékére (plusz összesen majd egy órányi CGI átvezető) tették a fejlesztők,  ami reális, bár én legalább kétszer ennyinek éreztem. Valahol kár érte, mert a mixelt dinó DNS például jó ötlet, viszont a történetet kár volt ennyire a jövőben játszódó akció/sci-fi irányba terelni. Valószínűleg a kasszáknál sem teljesíthetett túl jól, mert a Capcom azóta sem akar foglalkozni a szériával, ami az úgy hagyott második rész miatt fájó pont inkább.